A gyufaszál

A "mindegy" néha úgy értelmezhető, hogy "nincs jelentősége", de néha úgy, "hogy lesz, ami lesz".

Vajon mindegy, hogy egy gyufát hogyan rakunk le az asztalra?

Képzeljük el a következőt:

1. Két nagy uralkodó irányítja a Földet.
2. Az egyik végtelenül gonosz, a másik végtelenül jó.
3. De egypetéjű ikrek, és nem sehogyan sem lehet megkülönböztetni őket egymástól.
4. Egy asztalnál ülnek, amin egy gyufaszál van.
5. Tudjuk, hogy csak az egyik uralkodó fog hozzányúlni a gyufához, és ahogy lerakja, az egy titkos jel lesz.

6. Az asztal síkján, a két uralkodó nézőpontjából...

A. Ha a gyufaszál emígy fekszik, akkor a világ csúcsszuper lesz.
B. Ha a gyufaszál amúgy fekszik, akkor a világ pokoli lesz.

Ez úgy fog bekövetkezni, mint a pillangó effektus "vihara".

7. Hirtelen Te az egyik uralkodó helyébe kerülsz egy szempillantás alatt, magad sem érted, hogy hogyan. Olyan az egész, mint egy rossz álom. Olyan mintha nem lennél ott, de tudva tudod, hogy ott vagy, és cselekedned kell.

8. Van egy olyan csavar is, hogy nem tudod, hogy melyik uralkodó helyébe kerültél.

hatalom/isten/gombatelepek

Hmmm.

Machiavelli megcáfolhatatlan tézise szerint a hatalom gyakorlásához hazudni, lopni és csalni kell. Ez igaz sajnos. Az anarchizmus szimpatikusabb vonulata talán ezért tagadja a hatalmat. Minek is az? A kereszténység meg hírdeti a szeretetet a hatalom ellen, de azt is mondja, hogy vezérlés kell ahhoz, hogy a világi hatalom ne üljön orgiát. Márpedig ül.

Vajon nem Föld nevű bolygó a legbölcsebb?

Vajon nem a Nap nevű csillag minden lokális élet forrása?

És a testvére az Proxima Centauri nevű vörös törpecsillag?

A lokális csillaghalmaz, és a Lokális Buborék? Benne a Gemingával?

Hajlok rá, hogy igen. Az emberek halmaza meg olyan, mint egy gombatelep: a lényeget tekintve mindegy, hogy a szeretet elve, vagy a hatalom elve irányítja; terjeszkedik, a fonalai egyre benövik a bolygót, és más világok felé terjeszkednek. Ilyesmiről írt Lem is a Fiaskó című könyvében.

Szela.  

N intelme

Nagyon régen, olyan 1999 tájékán N azt mondta nekem, hogy soha nem lehet tudni, hogy hogyan változtatjuk meg a gondolkodásunkat, és nem szabad soha kizárni azt, hogy gyökeresen mást fogunk mondani majd valamikor; ezért nem szabad elvetni a másik ember nézeteit csak azért, mert az nem egyezik a hitünkkel.

Köszönöm ezt N-nek, mert ma is így gondolkodom.

Amikor nekem ezt N mondta, éppen katolikus voltam, vagy inkább annak vallottam magam. Ma már nem vallom magam annak, és arra törekszem, hogy ne is valljak semmit elkeseredetten. Persze valahogy ez is elkeseredés. Fontosabb talán, hogy az önismeret ereje által kell törekednem arra, hogy ne erőltessem a nézeteimet másra. De hol a mérce? A nem "helyes" nézeteket vallókkal mit kell tennem? Mit kell tennem azokkal, akik éppen olyanok most, mint amilyen én voltam, amikor N-nel beszélgettem?

Nem tudom, hogy éppen most mit gondol N.

Asztrológiai anomália

A bolygók árapály jelenséget okoznak a Napban, gigászi anomáliák keletkeznek, amelyek megakasztják a Napban zajló magfúziós folyamatokat, és nukleáris reakciókat keltenek a nap belsejében, aminek következtében flerek és napkitörések villódznak elő.
Ezek a napszelet megbolygatják, a Föld mágneses pólusain keresztül behatolnak a légkörbe az apró ionizált részecskék, és akár a technikai berendezéseinket megbénítják.
Minél nagyobb a bolygók együtt állása, annál nagyobb anomáliák keletkezhetnek.
Butaság tehát abban hinni, hogy a bolygók nem befolyásolják a mindennapi életünket.
Abban pedig még nagyobb butaság nem hinni, hogy a bolygók mekkora szerepet játszottak a földi élet kialakulásában. És persze a Naprendszer egyéb égitestjei.

A Naprendszer körül is van egy buborék, még az Oort felhőkön is túl, ami szervesen a rendszerhez tartozik, és bizonyos pajzsot képez körülöttünk.

Más buborékok is lézetnek, és ezek összeérnek. Másik csillagok is a mi csillagunkhoz nyomódnak.

Nagyobb léptékben pedig ezek a buborékok alkotják a galaxisunkat, a Tejútat. Sok csillag szökne, de nem engedi őkket a Saggitariusból eredő óriás-vonzás, ami annyi gondolkodó elméjét megmozgatta.

Éppen olyan ez, mint a habos víz a fürdőkádban, ha lefolyik a csatornába. Ahol a gyermekeim játszanak.

Ezen kell az álom előtt gondolkodni, hogy ne raboljon el a bányamunka. A csillagvirágokat ki kell húzni az elméből, és gyönyörködni kell benne, és nem lenne szabad az életünkben történt eseményeken, és a hétköznapok gondjain aggódni. Arra ott van a munkahely és az utazás.

Minden emlék

Nagyon fontosnak tartom most, amit most leírok:
1. Minden emléknek illata és íze van.
2. Ez az íz és illat más ízekkel és illatokkal összekeverhetetlen.
3. Az életesemény úgy lesz emlék, hogy íze és illata lesz.
4. Az ízt és az illatot nagyon nehezen, de fel lehet idézni, és akkor szinte újra lehet élni a pillanatot.
5. Ezért az egész testem egyszerre érzékszerv, jegyzetfüzet és jegyzetelő.
6. Vannak másokkal közös emlékeim. Ezeknek a sora és elegye az énem.
7. Ha a sort és elegyet rendezni tudom, boldog ember leszek.
8. Ha boldog ember leszek, nem kell többé írnom.

Okos, szerény