Mi kell a gonoszsághoz?

- áldozat
- támogatás: megfigyelők, előteremtők, őrködők
- alkalom
- buzdítás
- lelki törés az elkövetőben
- lelki törés az áldozatban
- hogy ismerje a gonosz, hogy a helyzet megoldhatatlan, nem lehet elkerülni
- a gonosz rossz önismerete
- reménytelenség
- a konkrét gonoszság titkossága
- a konkrét eseményt értse a gonosz és az áldozat is
- az általános gonosz jelenség nyilvánossága
- a gonosz jelenséget értse a társadalom
- az áldozat szenvedése
- az áldozat félelme (ez nem feltétlenül szükséges)

N intelme

Nagyon régen, olyan 1999 tájékán N azt mondta nekem, hogy soha nem lehet tudni, hogy hogyan változtatjuk meg a gondolkodásunkat, és nem szabad soha kizárni azt, hogy gyökeresen mást fogunk mondani majd valamikor; ezért nem szabad elvetni a másik ember nézeteit csak azért, mert az nem egyezik a hitünkkel.

Köszönöm ezt N-nek, mert ma is így gondolkodom.

Amikor nekem ezt N mondta, éppen katolikus voltam, vagy inkább annak vallottam magam. Ma már nem vallom magam annak, és arra törekszem, hogy ne is valljak semmit elkeseredetten. Persze valahogy ez is elkeseredés. Fontosabb talán, hogy az önismeret ereje által kell törekednem arra, hogy ne erőltessem a nézeteimet másra. De hol a mérce? A nem "helyes" nézeteket vallókkal mit kell tennem? Mit kell tennem azokkal, akik éppen olyanok most, mint amilyen én voltam, amikor N-nel beszélgettem?

Nem tudom, hogy éppen most mit gondol N.

Asztrológiai anomália

A bolygók árapály jelenséget okoznak a Napban, gigászi anomáliák keletkeznek, amelyek megakasztják a Napban zajló magfúziós folyamatokat, és nukleáris reakciókat keltenek a nap belsejében, aminek következtében flerek és napkitörések villódznak elő.
Ezek a napszelet megbolygatják, a Föld mágneses pólusain keresztül behatolnak a légkörbe az apró ionizált részecskék, és akár a technikai berendezéseinket megbénítják.
Minél nagyobb a bolygók együtt állása, annál nagyobb anomáliák keletkezhetnek.
Butaság tehát abban hinni, hogy a bolygók nem befolyásolják a mindennapi életünket.
Abban pedig még nagyobb butaság nem hinni, hogy a bolygók mekkora szerepet játszottak a földi élet kialakulásában. És persze a Naprendszer egyéb égitestjei.

A Naprendszer körül is van egy buborék, még az Oort felhőkön is túl, ami szervesen a rendszerhez tartozik, és bizonyos pajzsot képez körülöttünk.

Más buborékok is lézetnek, és ezek összeérnek. Másik csillagok is a mi csillagunkhoz nyomódnak.

Nagyobb léptékben pedig ezek a buborékok alkotják a galaxisunkat, a Tejútat. Sok csillag szökne, de nem engedi őkket a Saggitariusból eredő óriás-vonzás, ami annyi gondolkodó elméjét megmozgatta.

Éppen olyan ez, mint a habos víz a fürdőkádban, ha lefolyik a csatornába. Ahol a gyermekeim játszanak.

Ezen kell az álom előtt gondolkodni, hogy ne raboljon el a bányamunka. A csillagvirágokat ki kell húzni az elméből, és gyönyörködni kell benne, és nem lenne szabad az életünkben történt eseményeken, és a hétköznapok gondjain aggódni. Arra ott van a munkahely és az utazás.

Minden emlék

Nagyon fontosnak tartom most, amit most leírok:
1. Minden emléknek illata és íze van.
2. Ez az íz és illat más ízekkel és illatokkal összekeverhetetlen.
3. Az életesemény úgy lesz emlék, hogy íze és illata lesz.
4. Az ízt és az illatot nagyon nehezen, de fel lehet idézni, és akkor szinte újra lehet élni a pillanatot.
5. Ezért az egész testem egyszerre érzékszerv, jegyzetfüzet és jegyzetelő.
6. Vannak másokkal közös emlékeim. Ezeknek a sora és elegye az énem.
7. Ha a sort és elegyet rendezni tudom, boldog ember leszek.
8. Ha boldog ember leszek, nem kell többé írnom.

Okos, szerény

Az emberiség háló

A testem és a lelkem összege önmagam, ahogy tanítják egyesek. Önmagam által tartok kapcsolatot a világmindenséggel. Vannak rajtam kívül más önmagamok is, a szelfek. A szelfek összessége maga a társadalom.
Kérdés, hogy vajon a társadalmon keresztül maga a társadalom tart-e kapcsolatot a világmindenséggel vagy egy magasabb entitás, mondjuk az, amin kifejlődött a társadalom?
Hajlok arra, hogy inkább az, amin. Nem pedig a társadalom maga.
A földön fejlődött ki a társadalom, és a földön fejlődött ki minden egyes faj. Ezek a fajok a föld szférái közül csak egyet alkotnak, amit talán úgy hívnak egyesek, hogy bioszféra. Lehet, hogy van ilyen az Európa nevű Jupiter holdon is, ahova most missziót tervezünk.
Mivel mindent a föld(anya) adott ahhoz, hogy elindulhassunk, nem lehet azt mondani, hogy az ember vagy az emberiség megy majd látogatóba az Európa bioszférához, hanem lehet azt is mondani, hogy a föld az embert halászhálóként veti ki az Európára.

Éjfél előtt a tükör elé állsz egy gyertyával a kezedben...

... és pontban éjfélkor kirajzolódik a tükörben a halálod dátuma. Gyerekkoromban riogattuk ezzel egymást, és persze nem mertük kipróbálni. A tudatosság szempontjából érdekes ez e a kérdés.
1. Valahogy most úgy gondolom, hogy az egész halál-dátum-kirajzolódás hülyeség, és csak a félelem, a lelkiismeret-furdalás és a babona szüli az ilyen képzeteket; tehát aki tudatos, annak éjfélkor nem rajzolódik ki semmi, hanem csak magát látja a tükörben (vagy a rémisztő szellemeket a háta mögött!!!). Itt azért ne feledkezzünk meg a logikai csavarról: nagyon sokan tudatosan állítják, hogy tudják, hogy mikor fognak meghalni, és ezek az emberek óriási guruk. Tehát, lehetséges az, hogyha valaki meg meri csinálni, és odaáll gyertyával a tükör elé, és lát egy dátumot, akkor igazából tudatára ébred. Gondoljunk bele, hogy az időszámításunk is az egyik valaha élt legtudatosabb születéséhez kötött.
2. A tudatról azt gondolom, hogy más szintű jelenség, mint a létezés. A létezés elemibb, és a tudat helyeiről csak sejtéseink vannak, de egyelőre csak azt tudjuk, hogy itt a földön létezik, sehol máshol. Azaz jelenleg csak azt tudjuk, hogy a tudat kivételes. Csakhogy a végtelen világmindenség egy egységes egész, azaz semmi sem lehet kivételes. Persze az is lehet, hogy a földin kívül egyéb kivételes tudatok is vannak, és ezek véletlenszerűen oszlanak el a világmindenségben, és mivel a jellegük is más és más, az egymás közötti kommunikáció ki van zárva, soha nem tudhatnak egymásról. Hoppá! Ebben az esetben a lét még mindig nemesebb, elemibb, szerényebb és nem-feleslegesebb, mint a tudat. Nem tudhatjuk. Viszont, ha azt tudjuk, hogy a tudatból mikor lényegülünk a létezésbe, ami a valódi lényegünk, míg a tudat csak illúzió; nos, ha megtudjuk a halálunk dátumát, akkor tudatosan tudhatjuk, hogy mikortól kezdve nem fogunk foglalkozni ilyen felesleges kérdésekkel, amikkel foglalkozni kényszerünk most, mert tudatosak vagyunk.

Irány a tükör, mert nem lehet kizárni, hogy a legenda igaz. Én azonban mégsem merem...