2021. február 9., kedd

Tizenharmadik találkozás

Átlátszó légkörű óriásbolygók,

legfényesebb kettőscsillagok,

fennálltak akkor is, amikor az őseim nem is emlékeztettek rám,

és fenn fognak állni akkor is, amikor az utódaim sem fognak rám emlékeztetni,

hát akkor nem pazarlás a tudat?


Nem. Ez a kérdés éppen olyan, mint hogy a teremtő miért engedi a gonosz dolgok megtörténését.


Dehát az a kérdés azért könyörög valami láthatatlanhoz, hogy ismerje el, hogy az imák hatékonyak!


Miért? A te kérdésed nem?


Én azt gondolom, hogy a hit lustaság!


Nem! A hit elengedhetetlen összpontosítás!

2020. december 27., vasárnap

Tizenkettedik találkozás

- Amikor a figyelmemmel bejárom a tudatot, mi történik?

- Az igazi megismerés, ennél az útnál nincsen bölcsebb cselekedet.

- Ez az út vezet az emberekkel való kapcsolathoz?

- Csakis ez! Nem vezethet más!   

2020. december 26., szombat

Tizenegyedik találkozás

1.


- Ma már lehetőség van rá, hogy visszamenjünk az időben!

- Hogy itt feledjük mindazt, amink van?

- Igen, mert nem lehet szétválasztani a jót a rossztól.

- Hogy érted ezt?

- Történtek felettébb kellemes és rendkívül cudar dolgok, amiknek egységesen a múltban gyökereznek.

- Hogy ezt megjegyeztük, az jelenti azt, amink van?


2.


- Előfordult velem, hogy a házak falán egy futónövényt láttam, ami hatalmas virágokat nevelt, aztán a szirmok helyén egy kis gömb keletkezett, ami súlyos tökké puffadt. Le voltam nyűgözve.

- Én meg a feleségemmel és a gyermekeimmel sétáltam egy tomboló mezőn. Harmatcseppek garázdálkodtak a füveken, és középen állt egy fa. A gyermekek hintáztak az ágain. A feleségem leült, és eggyé vált a harapó levegővel, én meg elindultam a sárban. Akkor éreztem meg a tanító illatát.


3.

- Hogy lehet visszemenni?

- Meg kell hallani a kövekkel szerelmeskedő zúgást, figyelni kell a kicsapódó párát, és a tekinteteddel el kell kapni a rendülést, mielőtt elcseppen.

- A fülcimpákon ingó gyémántokra gondolsz?


4.

- Ki képes arra, hogy a kicsinyeket bántsa?

- Csak az, aki felháborodik azon, hogy bántani lehet őket.  

2020. november 28., szombat

Tizedik találkozás

 1.

- Emlékszel, hogy valaha játszottunk?

- Amikor a koponyánkat egymásnak nyomtuk?

- És a vállunkat is!

- Amikor egymás mellett térdeltünk?

- A mellkasunk előtt támaszkodtunk a párkánynak, és a lábujjaink kikukucskáltak.

- Egy csillagot mutattam neked.

- Én meg a tenyeremet az ablaknak nyomtam, ott maradt a pára.

- Hideg volt, fagyos, de mi nem fáztunk.

- Mosolygós arcot rajzoltunk a leheletünkbe.


2.

- Szerinted az űr táj?

- Hogyne lenne az!

- Másféle táj.

- Nem az, inkább ugyanaz.

- De csak inkább.

- Hát, igen.


3.

- Van úgy, hogy nem kell olyan sok.

- Én azt hittem, hogy nekem igazából mindig úgy volt, de nem. Koránt sem.

- Csak tömtem-tömtem, és egyre nehezedtem.

- És amikor végre nem, kitárulkozott előttem, amire annyira vágytam.

- Lenyúlt valami az égből, és megsimogatott.

- Téged hol?

- Engem a tarkómon, majd a fejem búbján, enyhén megnyomta az orrnyergemet és mindkét szemgolyómat.

- Aztán a fülcimpádat is megdörzsölgette?

- Igen.

- És mi történt az után?

- Azt nem lehet elmondani.

- Dehogynem: én úgy éreztem, mintha hűs gyülömcslevet ittam volna. Talán almát, de lehet, hogy körtét, szilvát vagy barackot. Könnyen nyeltem le, és semmilyen lepedék nem keletkezett a fogaimon.

- Valami izzó gömb kezdett tágulgatni a szívemben, és a tenyerem közepével látni kezdtem. Ó, a hasam alja! A hasam alja szétáradt, mint egy pörgő szoknya, és aminek alulról kellett jönnie, hát belémberregett.

- Nekem, ami alul volt, az kigémberedett, mintha megtapasztaltam volna magát, az eredetet.

- Igen, ez buktatott el minket.

- De erre lett orvosság a gyermek!


4.

- Nem nélkül élni milyen lehet?

- Örök tánc!

- Örök tánc nélkül milyen?

- Sárbafulladás!

- Milyen az a sár?

- Egyszerre dermesztő és langymeleg.


5.

- Ott álltunk az úton, a sötétben!

- Zúzmara volt és pocsolyák!

- A hatalmas tornyok tetejében lassú lángok dorbézoltak!

- Elszánt varjak szárnyai közt hegedűsök hajlítottak!

- Tar dobosok hadonásztak bunkóikkal!

- A lábunk az ő ütéseikre toccsant-cuppant!

- A ködlő füstből lelkes tekintetek mertek merengeni!

- Én azt hittem, hogy nem is láttam, és azt láttam, hogy sohasem hittem!

- Úgy tettem, hogy megőrültem, mert megtehettem!

- A titkos gombát ott altattam a nyelvem alatt!

- Mindent áthatott az illat, ami mindenhova illett!    

2020. november 27., péntek

Kilencedik találkozás (az introjektum)


1.

Hogy is volt?

A fekvőtámaszt nyomtam, és akkor jött a gondolat.

Valahogy nem illant el, és emiatt békétlen vagyok.


2.

A szentek emberek, a tárgyaik hétköznapinak tűnnek.

Az emberek szentek, a hétköznapi tárgyaik...


3.

És elenyészett.

Mondtam neked, hogy inkább nyugodj meg, állj egyenesen! 

2020. október 11., vasárnap

Nyolcadik találkozás a tanítóval

Gyermekek jöttek álmok nélkül,

hajukba foszlottak a pofonok emlékei,

sajnos sokan tudják, hogy mik azok a szikrák,

amik ilyenkor, az összeszorított szemek mögötti

nem-agyi térben villámként cikáznak.


Ott álltak a tanítók, nagyítókkal a kezükben,

hajnali leheletük párájával nyakukláncuk ékkövein,

repedt szívükkel mégis nevetni tudtak,

és a kialudt tüzekből hamza kezeikkel

kitúrták a szenessé pörkölt kabócákat.  

2020. augusztus 18., kedd

Hetedik találkozás a tanítóval

Már a gyermeki fejben ott lakik a következő gyermek,

a gondolatokban és a vágyakban, de még így sem ölt testet,

hanem alakszerzése lassacskán történik,

mint a hallhatatlanul huhogó nyárfák magjainak csírázása,

és az alakszerzés ritkán teljesedik ki,

mint a tomboló nyárfák illattal köszöntése a viharban.