A halál után nem lesz tudat. Azaz az leszek, amit most látok, hallok, érzek. Része leszek annak, amit most megfigyelek.

Korábban a csillagokat úgy ábrázolták, hogy mozognak az égen, és Isten irányítja őket. Ma már számítógépes technikával színezik ki a Hubble által készített képeket.

A korábbi képek és a mai képek között az az egyezőség, hogy ugyanúgy a képzelet szüleményei, ugyanannyira a jelenünk tudományos kánonja alapján születnek, és feltehetőleg a valósághoz is ugyanúgy viszonyulnak.

A halál előtt nem volt tudat, és a halál után sem lesz.

Az emberiség előtt nem volt tudat, és az emberiség után sem lesz.

Egyedi vajon ez a jelenség? Talán igen, és beilleszkedik a nagyobb képbe.

Teremtő képzelet és egybecsengő felfedezés

Nem mélyedtem el a természettudományokban, de minden tudomány esetében bizonyára így van: amit az ember elképzel, és megállapodik a hipotetikus létében, azt előbb-utóbb fel is fedezi. És be is bizonyítja a létét.

A neurotranszmitterekkel így van, az exobolygókkal így van, a fekete lyukakkal így van, az elemi részecskékkel így van, a génekkel így van.

(Úgy tűnik, hogy a meditáció valóban teremtő erejű. Az ima és a meditáció között kevés különbség van. Talán annyi lehet a tanulság, hogy nem rettegve és félve kell imádkozni, hanem jókedvvel és kitárulkozva; nem fenyegetve és önmagunkat előre tolva, hanem békében és önmagunkat a háttérbe szorítva; nem hirdetve és nem megbotránkoztatóan, hanem kételkedve és szelíden. És akkor felfedezzük önmagunkat ott, ahol isten lakik. Ez a méltóság.)

Az egyetemes gonosz

A világ és az emberek istenéi, de a világban rossz dolgok is történnek, és hogyan lehet az, hogy ezt isten engedi? (Teremthet-e isten olyan hegyet, amit nem bír felemelni.) Megengedi, hogy súlyos igazságtalanságok történjenek. Sokan ezért vonják kétségbe isten létét.

A gonoszt lehet szeretni, mert megengedi a bűnt, amit mások rosszalnak. Aki ez esetben rosszal, az a többségi társadalom.

A gonosz tettek miatt pokolra jutunk. A bűncselekmény miatt, lehet, hogy börtönbe kerülünk.

Isten valahogyan jó, de nem nagyon látjuk, a Sátán pedig gonosz, és ezt sem látjuk. Mindkettő jutalmaz és büntet, és hol ezt, hol azt követjük, valamint, hol ennek, hol annak kell engedelmeskednünk.

Ez ellentmondás.

Ezt az ellentmondást éppen a társadalom léte, lényege, szerkezete, jelentése és működése oldja fel.  

Az istenkoncepció fejlődése

Az istenfogalom az egekben (az űrben) átalakult a SETI-vé az istenkeresés szintjén. A SETI és az ima abban  azonos, hogy valaki mást, esetleg valami feljebbvalót keresünk, hogy az igazságosabb legyen, mint az emberi hatalom.

Az ima és a SETI tárgya csodálatos, színes, színezett.

Meghatározás 1.

Isten az emberek kollektív identitásának kifejeződése.

Ugyanis különbek vagyunk az állatoktól, és ezt érezzük és tudjuk. Abban reménykedünk, hogy a halálunk nem lesz olyan, mint az állatoké, pedig tudjuk, hogy éppen olyan lesz. Erről a tudásról nem akarunk beszélni. Érezzük azt, hogy ez a dolog az emberi méltóság kérdése. Az ember nem méltó olyan halálra, mint az állatok.

Ezért a kollektív identitásunk szabályok, szokások, normák formájában vetítődik ki.

Minden emberből ez sugárzik ki. És vannak közös pontok, vannak nagyobb hatású gondolatok, amelyek annyira elvontak, hogy eltakarják a vehemens félelmet.

E közös pontok köré szövődik isten, amíg a képzetét le nem gombolyítjuk, és kanonizáljuk. Minden közösség kanonizál istenképet. Az ateisták, a cinikusok, a nihilitsák és a fatalisták is. A velejükig gonoszak is.

"jesus christ almighty with a shotgun and a handgrenade"

Itt.

A fenti kijelentés azt akarja kifejezni, hogy az illető valami tökéleteset látott, halott, és szinte nem is hiszi el, hogy  ami megtörtént, az megtörtént. Továbbá: lévén Jézus a legszentebb, az ő kezében a kézigránát és a "shotgun" elég fura jelenség: azaz a halott/látott dolog teljesen megváltoztatta az eddigi helyzetet, mint az ufólátás.

Jézus jelenése, és színe változása nyilván olyan volt, mintha valaki manapság valóban ufót látott volna, csahogy nem látott senki sem ufót.

A Radiohead idézett dala valóban gyönyörű. A bejegyzés címe egy megjegyzés volt a szám alatt. Úgy tűnik, hogy a rajongás legeslegeslegeslegeslegteteje a képzetünkben a Jézus iránti rajongás.

„Az Istennek azt a holdkóros retkes f.szát, azt verje bele!”

Adva van megint a genetikus genitália, azaz maga a teremtő kiteljesedés. A mondat második tagja szerint erektilis állapotban. Ez a genitália mocskos, azaz erkölcstelen, és emellett még elmebeteg is, azaz meg van fosztva attól az öntudattól, ami beláttatja vele, hogy mit tesz éppen. Azaz ez az isten nem beszámítható. Ez egy teljesen őrült, szexista isten.

Van valami vagy valaki nagyon kiátkozandó, akibe bele kell verni, akibe az isteni magvat el kell hinteni. Ez a valami vagy valaki nagyon vétkes, ez teljesen eltér a normáktól, olyan vérlázító módon, hogy egy beteg és gonosz isten penetrációjára lenne érdemes. Egy antiisten manifesztálódik ebben a káromkodásban, aki rút és kegyetlen, mert nincs esze. A valódi isten ennek éppen az ellentéte: boldog és nagyon is a tudatában van, hogy a világot meg fogja teremteni.

A világ egyenlő a valósággal, és a valóság egy konstruktum. Ezt a teremtményt a társas befolyásolás hozza létre. A társas befolyás mindent áthat. Ezt a mindent-áthatóságot megszokjuk, és ha valami olyat tapasztalunk, ami ezzel ellentétes, akkor azt nem hisszük el.  Megrökönyödünk, és azt kívánjuk, hogy valamilyen visszatarthatatlan erő jöjjön és pusztítsa el az oda nem illő entitást.

Az antiisten ilyen szempontból nem az isten tükörképe, mert kiszolgálja őt. Ha a tükörképe lenne, akkor csak azt tenné, amit ő, csak fordítva. Anti-teremtene, de nem ezt teszi, hanem tökéletesíti az eredeti teremtést.

A társadalom egyszerűen tökéletes. Azok a folyamatok, amikre azt hisszük, hogy a társadalom ellen vannak, azok valójában megerősítik a társadalmat. Lehet, hogy a társadalom csak akkor pusztulna el, ha az emberek genetikai állománya kezdene visszafejlődni. Lehet, hogy a társadalmat nem lehet belülről bomlasztani. Ilyen szempontból a társadalom egy önfenntartó gépezet, amely teremteni képes, azaz maga isten.