Gyermekkor

1. Az angyalok

Talán egy filmben is volt, de mi is játszottuk, hogy amikor futunk le a dombon, azt véljük érezni, hogy felettünk angyalok szállnak. Szinte mindegy, hogy valóban szálltak-e, vagy mi egy fizikai érzést (pl. adrenalin) magyaráztunk angyalnak; az élmény a lényeg. Úgy is úgy fogod magyarázni, ahogy a többség körültötted.

2. Visszajönnek az angyalok 30-40 év múlva talán

Tegnap a kislányommal úgy játszottam, hogy követtem minden mozdulatát, azaz ugyanúgy, és ugyanolyan tempóban mozogtam, mint ő. És hihetetlen gyermekkori testérzések jöttek vissza. Az égesz lényege az édes boldogság volt: lágy és nem erélyes, mint felnőtt koromban. Lágy, mint a szellő, vagy a tollpihe, de tagadhatatlanul ott van, mintha egy angyal ölelne. A test a mozgás által emlékezik, és az agy ugyanarra asszociál, mint akár 30-40 éve, de tudja azt is, hogy az már elmúlt, és most most van. Ez a zseniális.

Nem elég egy élet

Lehet, hogy egyesek azért hisznek az újjászületésben, sőt az örökös újjászületésben, mert azt gondolják, hogy nem elég egy élet arra, hogy mindazt megtudjuk és megéljük, amit szeretnénk.

Mivel bánkódom azért, hogy kevés időm van, és olyan rövid az élet, és ha ezt bevallom, akkor azt is kinyilatkoztatom, hogy nem vagyok elég sikeres; inkább abban kezdek hinni, hogy majd egyszer visszajöhetek, és láthatom, hallhatom, szagolhatom, érezhetem a világot.

Amikor tegnap rozmaringot morzsolgattam, ezt éreztem.
Amikor tegnap levendulát morzsolgattam.
Amikor tegnap diólevelet...
Tujatermést.

Tagadtam, hogy lézetik az idő.

A fiam is ott volt velem, szellő simogatott, és körülölelt a világ.

A galaxisok szerkezete

Sokan gondolják úgy, hogy a világ isten emanációja. Talán Carlos Castaneda is így látta a világot a könyveiben, nem igazán tudom, csak arra emlékszem, hogy használta a szót.
A galaxisok szerkezete erősen alátámasztja az emanáció tanát. Jelenlegi tudásunk szerint, csak sejthetjük, hogy mi van a galaxisok belsejében (hipermasszív fekete lyukak), de hogy ezek pontosan mik, arról csak sejtéseink vannak.

Nagyon úgy tűnhet, hogy ami bent van, az a lényeg, és ami kint, az a kisugárzás. Ami belül van, az az igazi, ami kívül, az csak a kép.

Mint amikor reggel álomittas szemmel nézem a ragyogó ledlámpát a konnektorban. Mintha fényfátyol vonná körül.

Vagy mint amikor párás tükörben látom a villanykörtét.

Van tehát egy közeg (az űr, az idő, a pára, a sötét energia, a sötét anyag stb.), ami elválaszt minket attól a dologtól, ami már olyan nagy léptékű hatással van ránk, hogy észre sem vesszük. (A hangya is a száguldó vonaton azt hiheti, hogy nem száguld, pedig valójában igen.) Ez a közeg ugyanakkor közvetít is felénk információkat (pl. macrolensing), és persze torzít.

Hogy sohasem tudhatjátok biztosan, hogy imáitok meghallgattatnak-e, az éppen olyan, mintha nem tudnátok biztosan, hogy nem hallgattatnak meg. Akkor miért nem imádkoztok?

Sokan mondják, hogy az ima időfecsérlés, szerintem talán méltatás vagy dicsérés is lehet.  

Jelenség, amit láttam

2015 június 6-án, este 10 körül, Kisvárdán, az apósom kertjében ültem, és próbáltam elaltatni a kisfiamat. A nyugati égbolton már lenyugodott a nap, a fénypalást még halványan derengett, és rengeteg csillag volt az égen. Egyszercsak egy felhőszerű képződmény jelent meg a szemem előtt, a messzi távolban, olyan volt, mintha egy galaxis úszott volna északi irányból dél felé. Rengeteg apró csillag volt a felhőben. Ahogy úszott a felhő, egy kis csillag nagyon fényes volt benne, és sokáig látszott, akkor is, amikor a felhő már elenyészett.
A jelenség ahogy úszott, folyamatosan fényesedett, majd halványult, és körülbelül három-négy perc múlva teljesen eltűnt, az apró csillag kivételével, ami még talán egy-két percig derengett, majd fátyollá vált, és még fél óráig látszott.
Nem tudtam senkinek sem szólni, mert a kisfiam nagyon nehezen aludt el az ölemben, és nagyon kellett volna kiabálni, hogy meghallják. Nem tudom, hogy mit láttam.

hatalom/isten/gombatelepek

Hmmm.

Machiavelli megcáfolhatatlan tézise szerint a hatalom gyakorlásához hazudni, lopni és csalni kell. Ez igaz sajnos. Az anarchizmus szimpatikusabb vonulata talán ezért tagadja a hatalmat. Minek is az? A kereszténység meg hírdeti a szeretetet a hatalom ellen, de azt is mondja, hogy vezérlés kell ahhoz, hogy a világi hatalom ne üljön orgiát. Márpedig ül.

Vajon nem Föld nevű bolygó a legbölcsebb?

Vajon nem a Nap nevű csillag minden lokális élet forrása?

És a testvére az Proxima Centauri nevű vörös törpecsillag?

A lokális csillaghalmaz, és a Lokális Buborék? Benne a Gemingával?

Hajlok rá, hogy igen. Az emberek halmaza meg olyan, mint egy gombatelep: a lényeget tekintve mindegy, hogy a szeretet elve, vagy a hatalom elve irányítja; terjeszkedik, a fonalai egyre benövik a bolygót, és más világok felé terjeszkednek. Ilyesmiről írt Lem is a Fiaskó című könyvében.

Szela.  

Mi kell a gonoszsághoz?

- áldozat
- támogatás: megfigyelők, előteremtők, őrködők
- alkalom
- buzdítás
- lelki törés az elkövetőben
- lelki törés az áldozatban
- hogy ismerje a gonosz, hogy a helyzet megoldhatatlan, nem lehet elkerülni
- a gonosz rossz önismerete
- reménytelenség
- a konkrét gonoszság titkossága
- a konkrét eseményt értse a gonosz és az áldozat is
- az általános gonosz jelenség nyilvánossága
- a gonosz jelenséget értse a társadalom
- az áldozat szenvedése
- az áldozat félelme (ez nem feltétlenül szükséges)

N intelme

Nagyon régen, olyan 1999 tájékán N azt mondta nekem, hogy soha nem lehet tudni, hogy hogyan változtatjuk meg a gondolkodásunkat, és nem szabad soha kizárni azt, hogy gyökeresen mást fogunk mondani majd valamikor; ezért nem szabad elvetni a másik ember nézeteit csak azért, mert az nem egyezik a hitünkkel.

Köszönöm ezt N-nek, mert ma is így gondolkodom.

Amikor nekem ezt N mondta, éppen katolikus voltam, vagy inkább annak vallottam magam. Ma már nem vallom magam annak, és arra törekszem, hogy ne is valljak semmit elkeseredetten. Persze valahogy ez is elkeseredés. Fontosabb talán, hogy az önismeret ereje által kell törekednem arra, hogy ne erőltessem a nézeteimet másra. De hol a mérce? A nem "helyes" nézeteket vallókkal mit kell tennem? Mit kell tennem azokkal, akik éppen olyanok most, mint amilyen én voltam, amikor N-nel beszélgettem?

Nem tudom, hogy éppen most mit gondol N.