Mentünk lefelé a hegyről,
az egyik csemeténk kezét fogtam,
talán a lányomét.
Előttem ment a feleségem,
talán a fiamat vezette,
nem emlékszem.
Az ösvény jobbra kanyarodott,
és az ív középppontjában
dörgedelmesen pihent a tölgyfa.
Karjainkat kifeszítve
nem értük volna négyen körbe,
de még kétszer ennyien sem.
A korát nem tudtam megbecsülni,
derekas helytállásán elgondolkodtam,
kicsattanó egészségén megdöbbentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése