1. Nem mondjuk ma, hogy a Föld lapos, vagy hogy a Nap kering a Föld körül, mert megtanítják az iskolában, hogy ez egészen máshogy van. Azonban az ilyenfajta tudás nem minden. Meg lehet ugyanis tapasztalni az igazságot, és nem csak úgy, hogy ránézünk a tengerre, és a felülete ívesnek látszik. Ha a gyermekem megkérdezi, hogy miért éppen annyi éves, amennyi, nem érem be az egyszerű válaszzal, hogy mert így van. Üveggolyókat veszek elő, és azok segítségével elmagyarázom a gyereknek, hogy a Föld éppen egyszer kerülte meg a napot, amíg te egy évet öregedtél. Nem teszek mást, csak megmutatom, hogy nagyjából hogyan kering az egyik égitest a másik körül. Azonnal magyarázni kell a napéjegyenlőséget, az évszakokat, a forgástengely dőlését, a légkört, a magnetoszférát, a magmát, a Föld vasmagját, a többi bolygót, a Holdat, a napfogyatkozást, a napszelet és így tovább. Mert ezek egymásból eredő kérdések egy majdnem hétévés kislány számára.
2. A másik az álom. Teljes mértékben elfogadom, hogy az agyi tevékenységek mellékterméke az álom, és a tudatba való beszüremkedés (azaz az, amikor visszaemlékszünk az álmunkra) csupán csekély része az agy álommunkájának. Úgy gondolom azonban, hogy legbelül csücsülő megfigyelő a legmélyebb tudat, és az élet egyetlen letéteményese. Néha a megfigyelő elveszti megfigyelő voltát, és csak létezővé válik. A csak létezővé válás rangja hit kérdése. Nem lehet a csak lézetőről úgy gondolkodni, hogy nem vagyunk tudatában annak, hogy mi van körülöttünk, és minek vagyunk része. A Nap-Föld együttes, avagy a Naprendszer, úgy tűnik, hogy nagyon parányi az összességhez képest. A galaxisunk is, és a Lokális Halmaz is, és nagyobb mértékben a világmindenséget időveszteség nélkül nem lehet megfigyelni, tehát a megfigyelés csalóka. Aki érti ezt a gondolatot, az velem szalad. A részvétel a teljesség. A teljesség az idő meglovagolása. Az álomban jön és köszön a teljesség, azaz a világmindenség veszteség nélküli felfogása.
3. Harmadik az emberi agyak hálozata. Vagyis inkább annak felfogása, hogy ez a hálozat egy nagyobb rendszer elválaszthatatlan része, és ez titokzatos varázslat (nem misztikum, és nem ezotéria). A hálózat biokémiai részei (az agysejtek és az ingerületátvvő anyagok) éppen olyan fontosak, mint a hálózat társas részei. A társas rész után megint biológiai burok következik, ahogy az ember a többi élőlénnyel érintkezik. Aztán ahogy a bioszféra szépen belesimul a többi burokba. Nincs kifejezett hatásunk a magmára, a földkéregre, a köpenyre, és éppen úgy nincs a légkör feletti jelenségekre, mégis a burkunknak csak részei vagyunk. Ezt a hálózatot tudni és megismerni érdemes. A többi burok azonban a mi burkunkra hatással van (pl. elektromosság, mágnesesség, tömegvonzás), és egymásra is hatással vannak. Képesek voltunk elmenni a Holdig, vagy már több szondánk elhagyta a naprendszert is, sőt megfigyeljük azt is, ami térben és időben nagyon távol van. Mintha az egész bolygónak mi lennénk a szeme. Túl messzire visz ez, és más világokban vezet, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy minden agy kell a hálózathoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése