Alvó gyermeket látni

Az alvó gyermeket látni,
letérdelni elébe,
a kis ereket megpillantani
csukott szemén,
hallani a szuszogását,
vagy csak vélni, csalni,
a homlokára puszit adni,
vagy az orra hegyére,
de úgy mindenképpen,
hogy fel ne ébredjen,

és belenyugodni a világba,
az isteneket teljesen értve,
és meglelve-megélni,
hogy mi mehet
a fejükben.

A gyermekek fejének simogatása

Két gyermekem van, persze nem is az enyémek igazán, hanem mindketten önmagukék. Ó, persze, az is igaz, hogy ők valóban az én gyerekeim, a feleségemtől és tőlem származnak. De ez csak jelentéstani torna.
Vajon a kis szellemiségük mennyire az enyém? Valahogy vallom az, hogy a gondolkodásmódot azok azok közegek építik fel, ahol a gyermek él. Velünk van a legtöbbet kapcsolatban, aztán kilép a magcsaládból, nagyobb közösségekbe kerül.
A felnőttek a gyerekeket felülről látják. Ha hátat fordítanak, a kobakjukat látjuk. A kobak egy ideig kézmagasságban van, és arra össztökél, hogy a gyermek buksiját megsimogassam. Ha például előttem megy, vagy ha csak azt érzem, hogy nagyon szeretem, vagy ha azt, hogy valamit helyre kell tenni. Mert valamiben téved az én kis gyermekem.
Akkor fogom, magamhoz ölelem, és a fejét a kezemben tartom, és simogatom. Csodálatos érzés ez. Én magam úgy vélem, hogy ilyenkor a tenyeremből valamilyen erők szabadulnak fel, és a koponyacsont (ahogy a fiam szanszkritül mondja: "kapalini") mögé hatolnak, és ott hatást fejtenek ki, és így is nyugtatják a kis szívet.
A taktitlis - tapintásos - inger nyilván hamar eljut a limbikus rendszerig az agy legbelsejébe, és ott érzelmeket vált ki, nagyon pozitív érzelmeket, amik eltüntetik a félelmet és a haragot, mintha cseppfolyósítanák az amygdalát.
De közben az egész visszahat rám is, és én is nagyon jól érzem magam. Olyannyira, mint egyébként nagyon ritkán. Közben szimatolhatom a kobak illatát, hallom a haj sercegését, érzem, hogy a fejbőr csúszkál a koponyacsonton. Finoman érzem, de megcáfolhatatlanul. Az idegszálainkon keresztül összekapcsolódik a testünk, és valahogy együtt létezünk.
De a simogatás nem tart örökké, eltávolodunk kissé, és akkor a folyamatok még mennek bennünk, felkavarodott aranycsillagok ezrei örvénylenek az auránkban. A talpunkon keresztül ezek a sugallatok a föld közepe felé áramlanak, ahol az óriási nyomásban forrongó arannyal együtt rezegnek. Ez az arany nagyon régen, szupernóvák robbanásakor keletkezett, a napunk körül örvénylett, majd a sok más fémmel együtt a bolygónk közepében raktározódott. Ott aranylik aranylóan a legaranyabb aranynál is lényegibben, amit a Föld felszínén valaha is láthatunk. A belső energiáink így összekötődnek a Maggal.
Aki megmondja nekünk az igazságot.

Messier 64 - folyton változó kreáció-percepció

Az M64 galaxis közepe ellentétes irányban forog, mint a karjai, de ez a csak a porokra igaz, mert a karokban a csillagok ugyanolyan irányban forognak a mag körül, mint a por. Ez a felfedezés gyökeresen megváltoztatta a galaxisok kialakulásáról alkotott képet, és ezt a dolgot ugyanaz a varázslatos nő mutatta ki, mint aki a sötét anyagot.

Gombák a gesztenyefán

A termőtest gömbök tapintata
hűvös, nyálkás és puha,
mint a polipkoponya.

Szálaival behálózza
a törzset, belülről fojtja,
látszólag mozdulatlanul
ostorozza a gomba.

A szúrós gesztenyeszemek
már a nyár közepén lehulltak.

A vörösfenyő illata

Azt hittem tévesen,
hogy újra élvezhetem
majd valaha,
amit a gyanta illata
biztos tudással
közvetített,

azon a titokzatos úton,
ahol kapaszkodtunk
a vörösfenyvek gyökereiben,
és a szemeink között
örök szövetség-szövedékek
áramlottak,

és a menny pora
a talpunk alatt
iszamlott szerényen,

a kövek fénye,
keményen simogatta
a tarkónk...

... és nem.

A gyufaszál

A "mindegy" néha úgy értelmezhető, hogy "nincs jelentősége", de néha úgy, "hogy lesz, ami lesz".

Vajon mindegy, hogy egy gyufát hogyan rakunk le az asztalra?

Képzeljük el a következőt:

1. Két nagy uralkodó irányítja a Földet.
2. Az egyik végtelenül gonosz, a másik végtelenül jó.
3. De egypetéjű ikrek, és nem sehogyan sem lehet megkülönböztetni őket egymástól.
4. Egy asztalnál ülnek, amin egy gyufaszál van.
5. Tudjuk, hogy csak az egyik uralkodó fog hozzányúlni a gyufához, és ahogy lerakja, az egy titkos jel lesz.

6. Az asztal síkján, a két uralkodó nézőpontjából...

A. Ha a gyufaszál emígy fekszik, akkor a világ csúcsszuper lesz.
B. Ha a gyufaszál amúgy fekszik, akkor a világ pokoli lesz.

Ez úgy fog bekövetkezni, mint a pillangó effektus "vihara".

7. Hirtelen Te az egyik uralkodó helyébe kerülsz egy szempillantás alatt, magad sem érted, hogy hogyan. Olyan az egész, mint egy rossz álom. Olyan mintha nem lennél ott, de tudva tudod, hogy ott vagy, és cselekedned kell.

8. Van egy olyan csavar is, hogy nem tudod, hogy melyik uralkodó helyébe kerültél.

A tölgyfa megpillantása

Mentünk lefelé a hegyről,
az egyik csemeténk kezét fogtam,
talán a lányomét.

Előttem ment a feleségem,
talán a fiamat vezette,
nem emlékszem.

Az ösvény jobbra kanyarodott,
és az ív középppontjában
dörgedelmesen pihent a tölgyfa.

Karjainkat kifeszítve
nem értük volna négyen körbe,
de még kétszer ennyien sem.

A korát nem tudtam megbecsülni,
derekas helytállásán elgondolkodtam,
kicsattanó egészségén megdöbbentem.