2020. november 28., szombat

Tizedik találkozás

 1.

- Emlékszel, hogy valaha játszottunk?

- Amikor a koponyánkat egymásnak nyomtuk?

- És a vállunkat is!

- Amikor egymás mellett térdeltünk?

- A mellkasunk előtt támaszkodtunk a párkánynak, és a lábujjaink kikukucskáltak.

- Egy csillagot mutattam neked.

- Én meg a tenyeremet az ablaknak nyomtam, ott maradt a pára.

- Hideg volt, fagyos, de mi nem fáztunk.

- Mosolygós arcot rajzoltunk a leheletünkbe.


2.

- Szerinted az űr táj?

- Hogyne lenne az!

- Másféle táj.

- Nem az, inkább ugyanaz.

- De csak inkább.

- Hát, igen.


3.

- Van úgy, hogy nem kell olyan sok.

- Én azt hittem, hogy nekem igazából mindig úgy volt, de nem. Koránt sem.

- Csak tömtem-tömtem, és egyre nehezedtem.

- És amikor végre nem, kitárulkozott előttem, amire annyira vágytam.

- Lenyúlt valami az égből, és megsimogatott.

- Téged hol?

- Engem a tarkómon, majd a fejem búbján, enyhén megnyomta az orrnyergemet és mindkét szemgolyómat.

- Aztán a fülcimpádat is megdörzsölgette?

- Igen.

- És mi történt az után?

- Azt nem lehet elmondani.

- Dehogynem: én úgy éreztem, mintha hűs gyülömcslevet ittam volna. Talán almát, de lehet, hogy körtét, szilvát vagy barackot. Könnyen nyeltem le, és semmilyen lepedék nem keletkezett a fogaimon.

- Valami izzó gömb kezdett tágulgatni a szívemben, és a tenyerem közepével látni kezdtem. Ó, a hasam alja! A hasam alja szétáradt, mint egy pörgő szoknya, és aminek alulról kellett jönnie, hát belémberregett.

- Nekem, ami alul volt, az kigémberedett, mintha megtapasztaltam volna magát, az eredetet.

- Igen, ez buktatott el minket.

- De erre lett orvosság a gyermek!


4.

- Nem nélkül élni milyen lehet?

- Örök tánc!

- Örök tánc nélkül milyen?

- Sárbafulladás!

- Milyen az a sár?

- Egyszerre dermesztő és langymeleg.


5.

- Ott álltunk az úton, a sötétben!

- Zúzmara volt és pocsolyák!

- A hatalmas tornyok tetejében lassú lángok dorbézoltak!

- Elszánt varjak szárnyai közt hegedűsök hajlítottak!

- Tar dobosok hadonásztak bunkóikkal!

- A lábunk az ő ütéseikre toccsant-cuppant!

- A ködlő füstből lelkes tekintetek mertek merengeni!

- Én azt hittem, hogy nem is láttam, és azt láttam, hogy sohasem hittem!

- Úgy tettem, hogy megőrültem, mert megtehettem!

- A titkos gombát ott altattam a nyelvem alatt!

- Mindent áthatott az illat, ami mindenhova illett!    

2020. november 27., péntek

Kilencedik találkozás (az introjektum)


1.

Hogy is volt?

A fekvőtámaszt nyomtam, és akkor jött a gondolat.

Valahogy nem illant el, és emiatt békétlen vagyok.


2.

A szentek emberek, a tárgyaik hétköznapinak tűnnek.

Az emberek szentek, a hétköznapi tárgyaik...


3.

És elenyészett.

Mondtam neked, hogy inkább nyugodj meg, állj egyenesen!