Micsoda virágszálnak tűntek. Ó, egek!
Segítettek, de figyelmeztettek.
Elfogadtak, de megintettek.
Azt hitted, semmiségekért.
Azt hitték, megsértődtél.
Elmentél messzire és otthagytad őket.
Mérgesek voltak.
Benned csalódtak.
Kinevettek.
Lenéztek.
Kiközösítettek.
Elszomorítottak.
Bárcsak ki tudnád adni a bánatod.
Bárcsak ezzel megszabadulnál.
Bárcsak bátor lennél.
Ha kijönne az a kosz, odaadnád másnak?
Vagy csak eldobnád?
Nyom nélkül úgysem megy.
Aztán valaki rád mosolyog.
Felvillanyozódsz.
Valami megoldódott.
Gondok voltak, elillantak.
Csak mész.
Találsz egy követ.
A legszebb, amit valaha láttál.
Meg kell tapintanod.
Örök emberi tett ez.
Először csak az ujjaid között forgatod.
Aztán megkívánja a tenyered.
Mindkét tenyered közepébe nyomod a követ. Ó, egek!
Tudod, hogy a markodban egy kő van,
de nem soha nem tudhatod, hogy mi a kőben, ha szét nem töröd.
