Hatodik találkozás a tanítóval

Könnyű azt hinni, hogy egyes dolgok azért szüremkedtek be az elménkbe, mert mi vonzottuk őket. És könnyű azt is hinni, hogy egyes dolgok csak azért történtek meg, mert mi jelen vagyunk.

A szüremkedés nem csak azért van, mert mi bevonzzuk.
A dolgok nem csak azért történnek meg, mert mi jelen vagyunk.

Az észrevételben ott van a véletlen is.
A történésekben ott van a véletlen is.

Az észrevételben mindig hangsúlyosabb a másik ember szerepe, aki észre véttet.
A történésben mindig erősebb a másik ember szándéka, aki cselekszik.

Ezerszer mondtam: a megfigyelés terhes, a létezés szabad.

Ötödik találkozás a tanítóval

Gesztenyevirág hatalmasság!
Benned minden, ami végtelen fagyban rabul ejtett fény.
Benned minden, amit az örök alkony utolsó szikrája sugall felém.
Benned minden, ami a Napban lappang, ha hunyorogva tekinteném, ha merném.
Benned minden, ami az izzó vasban halkan szakadó, érintetlen erény.

Gesztenyevirág hatalmasság!
Nyerem belőled, amit az utolsó lehelet előtt talán lehet.
Nyerem belőled, az ifjúság búcsúját és néha-néha visszaköszönését.
Nyerem belőled, a súlytalanságot és a fellegek beterítését.
Nyerem belőled, ahogy mondták, az egynapos diadal ünneplését.

Negyedik találkozás a tanítóval

1.

- Boldogtalan vagyok, mert elmúlik az élet, és nem tudom megtenni azt, amit elterveztem.
- Kevesebb tervet vagy több időt kérsz?
- Mindenképpen több időt, mert a terveim...
- Milyenek a terveid? Azt akartad mondani, hogy tökéletesek?
- Igen, valami olyasmit akartam mondani.
- Miért gondolod, hogy a terveid tökéletesek?
- Mert olyan szépen jöttek, fájdalom nélkül.
- Azonnal el kellett volna felejtened őket.

2.

- Boldogtalan vagyok, mert nem múlik az élet, és nincs erőm a terveimhez.
- Az éltedet nem veszem el, ne félj. Több erőt kérsz? Vagy talán képességet arra, hogy elfelejtsd a terveidet?
- Több erőt, több erőért könyörgök.
- Biztos? Nem lenne jobb a felejtés? Akkor nem akarnál még több tervet beteljesíteni.
- Ha ezeket elfelejteném, az az életem elvételével lenne egyenlő.
- Honnan gondolod, hogy az erő elég lesz?
- Mert lusta vagyok, a testem romlik és lehúz a mélybe. Ha lenne erőm, szárnyalhatnék.

3.

- Boldogtalan vagyok, mert félnek tőlem, és nem akarom megsemmisíteni őket.
- Szóval keresztülvitted?
- Igen, de nem az lett, amit elterveztem. Senki sem örül nekem, és azt hiszem, magának sem.
- Előtted jobb volt nekik?
- Igen, jobb. Az a gond, hogy nem olyanok, mint én, teljesen mások.
- Legyenek olyanok vagy csak lelkesen engedelmeskedjenek?
- Csak legyenek lelkesek, mert akkor még megmarad nekik az, akik voltak.
- Fura útra lépsz!

4.

- Boldogtalan vagyok, mert úgy tűnnek, mintha némák lennének, de mégis hallom őket.
- Imádkoznak hozzád?
- Igen, lehet. Hinni szeretnék bennük, de nem kívánok beavatkozni.
- Akkor egyesülniük kell veled. Ezt szeretnéd vagy mégis a tenyeredben tartod őket?
- Be kell őket kebeleznem, még akkor is, ha belőlük lettem, és még akkor is, ha nem is tudják, hogy ők teremtettek engem, sőt akkor is, ha csak tévedésből jöttem létre bennük.
- Hatalmamban áll, hogy meg nem születetté tegyelek, de akkor velem fogsz eggyé válni.
- Beleegyezem, de a bennem lévők még önállók lehetnek?
- A végtelen úgy burjánzik az elmékben, ahogy a tudat beszövi a világmindenséget.
- Hát legyen.

5.

- Boldogtalan vagyok, mert még mindig magamnál vagyok, holott fel szeretnék oldódni önmagamban.
- Tudod, hogy én önmagad vagyok? Én vagyok azok, ha megszólalok. Én vagyok azok, akikről nem akartál megfeledkezni a terveid miatt. Nem vagyok arra képes, amit elvársz tőlem.
- Ha mindezt meg tudod fogalmazni, akkor össze is tudsz zsugorodni. Egyetlen pontba?
- Igen, de csak veled együtt, sehogy máshogy.
- Hát akkor szüntessük meg a teret és az időt!
- Szüntessük meg egymást! Ne legyen többé te és én!
- Szüntessük meg a visszakövetkeztetést is!
- Szüntessük meg a tudatot!
- Adjuk fel a megfigyelést is!
- Azt nem tudjuk.
- De.

6.

- Talán a Valaha-Lesz a Valaha-Volt, de egyáltalán nem biztos.
- Ami ott kocorog, az itt hencereg, ugyanolyan fontos.
- Ami valaha lesz, az csak akkor lehet, ha valaha volt, ha pontos.
- A sejtésen túl önmaga a sejtés nem honolhat, ha okos.
- Aki ott honol, az a szüremkedésünk, az elvetemülten fondorlatos.
- Ha érzed az semmi érintését, semmivé válsz, és ez nem irtózatos.
- Előbb a táj kinyílik.
- Aztán keletkezik.