Rejtélyes Fa

A mackós általános iskola mellett növő Rejtélyes Fán, ami talán hársféle (de nem vagyok benne biztos), októberben narancsosak lesznek termések.

A termések fürtben nőnek. Egy-egy fürtben a gömbalakú, almaszerű termések nagysága majdnem azonos, mindig egy termést kivéve.

Ennek a termésnek az átmérője másfélszer akkora, mint a többié.

Vajon miért mindig csak egy termés nagyobb a többinél egy fürtben?

Megfigyeltem az egész fát. Csak egy bizonyos nagyobb ágon jellemző ez a jelenség, de azokon a fürtökön, amelyek ezen az ágon nőttek, mindig van egy nagyobb termés.  A többi nagyobb ágon nem lehet megfigyelni ezt a jelenséget. A nagyobb termések éppolyan kemény tapintatúak, mint a kisebbek, de színük élénkebb valamelyest.

Lehetséges, hogy majd a többi termés is ekkora lesz? Lehet, hogy ez a termés az első a sorban, ami ekkorára nőtt? Mi a különbség akkor a növekedési sorrend meghatározta nagyság és a végleges nagyság között abból a szemptból, hogy miért éppen csak egy bogyó tér el a többitől?

A növekedési sorrend meghatározta nagyság azt jelenti, hogy az egész fürt bógyói nyilván nem azonos pillanatban kezdenek el nőni, és az egyikük mindig vezet a sorban. Viszont itt fontos két dolog. Egyrészt feltételezhető, hogy többi bogyó is eléri ezt a nagyságot. Másrészt kérdés, hogy a lemaradó bogyók között miért nincs akkora nagyságbeli különbség, mint amit a legnagyobb bógyó és a többi között lehet látni?

A végleges nagyság a probléma szempontjából azt jelenti, hogy a legnagyobb bogyó mindig nagyobb lesz a többi bogyónál, és a többi nem éri utól őt a nagyságában soha. A sejtésem az, hogy ez lehet inkább valószínűbb, azaz egy bogyó mindig kitüntetett valamilyen folyamat által, és nagyobb a többinél.

Ha ez igaz, akkor a fa belső struktúrájában is kell lennie egy érdekes elváltozásnak, ami azt eredményezi, hogy az adott bogyó nagyobb a többinél. Sőt, ha igaz az, hogy ez a jelenség a fának csak egy bizonyos részén érvényesül, akkor a fa egyik része a többihez képest eltérően működik. Itt párhuzamosságot vélhetünk felfedezni a fa fürtjei és a nagyobb ág között. A fürtökön csupán egy bogyó nagyobb, és a fa csupán egyetlen nagyobb ága rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy a kisebb gallyain ilyen típusú fürtöket növeszt.

Azt figyeltem még meg, hogy ez az ág déli irányban növekszik, azaz ez az az ág, amit a legtöbb fény ér. Ez egyebként úgy is megfigyelhető volt, hogy az ágon lévő termések vörösebbek voltak, mint a fa másik oldalán novő termések. A dél felé néző többi nagyobb ág termései is vörösebbek voltak, azonban azokban a fürtökben nem tapasztaltam az egy-nagyobb-bogyó-jelenséget.

Az egy-nagyobb-bogyó-jelenség (ENBJ) nyilván nyomon követhető a fa belső szerkezetében is, hiszen a fa ezen része nehezen választható el, a fa többi részétől. Egységes egészt alkotnak. Kérdés, hogy az ebbe a fajba tartozó összes fa rendelkezik-e ezzel a tulajdonsággal? Vagy vannak különböző változatok?

Lehetséges, hogy az ENBJ a többi fán jellemzően egy ágra, a legdélibb fekvésűre terjed csak ki? Akkor ki lehet mondani, hogy a napfény és az ENBJ között összefüggés van? És ebben az esetben lehet azt mondani, hogy az ENBJ valamilyen mutáció eredménye, ami nagyon hatékonysággal túlélővé teszi a fát? Vagy lehet azt mondani, hogy az ENBJ valamilyen szempontból a hanyatlás jele?

Lehetséges, hogy a többi azonos fajba tartozó fán az ENBJ egynél több ágra terjed ki? Vagy minden ágra? Ezt valahogy kétségbe vonnám a többi, bármilyen fán vagy bokron tett megfigyeléseim alapján. Hogy miért? Azért, mert soha nem láttam sehol ennyire szembetűnő különbségek a bogyók mérete között. Például a tűztövis esetében soha. A szembetűnőség kérdése is érdekes ebben az esetben, mert szubjektív, azonban én úgy érzem, hogy a másfélszeres szorzó eléggé objektív is lehet akár.

Vagy lehet az, hogy minden azonos fajba tartozó fán tapasztalható az ENBJ? Vagy csak azokon a fákon, amelyek jelentős napfénynek vannak kitéve? Valamiért mégis az a sejtésem, hogy az ENBJ egyedi eset, és csak a Rejtélyes Fára jellemző. Ha ez igaz, akkor szemem előtt zajlik az evolúció, és szinte kötelességemnek érzem, hogy megfigyeljem...

Szela.

Namaha.          

Gyermekkor

1. Az angyalok

Talán egy filmben is volt, de mi is játszottuk, hogy amikor futunk le a dombon, azt véljük érezni, hogy felettünk angyalok szállnak. Szinte mindegy, hogy valóban szálltak-e, vagy mi egy fizikai érzést (pl. adrenalin) magyaráztunk angyalnak; az élmény a lényeg. Úgy is úgy fogod magyarázni, ahogy a többség körültötted.

2. Visszajönnek az angyalok 30-40 év múlva talán

Tegnap a kislányommal úgy játszottam, hogy követtem minden mozdulatát, azaz ugyanúgy, és ugyanolyan tempóban mozogtam, mint ő. És hihetetlen gyermekkori testérzések jöttek vissza. Az égesz lényege az édes boldogság volt: lágy és nem erélyes, mint felnőtt koromban. Lágy, mint a szellő, vagy a tollpihe, de tagadhatatlanul ott van, mintha egy angyal ölelne. A test a mozgás által emlékezik, és az agy ugyanarra asszociál, mint akár 30-40 éve, de tudja azt is, hogy az már elmúlt, és most most van. Ez a zseniális.

Nem elég egy élet

Lehet, hogy egyesek azért hisznek az újjászületésben, sőt az örökös újjászületésben, mert azt gondolják, hogy nem elég egy élet arra, hogy mindazt megtudjuk és megéljük, amit szeretnénk.

Mivel bánkódom azért, hogy kevés időm van, és olyan rövid az élet, és ha ezt bevallom, akkor azt is kinyilatkoztatom, hogy nem vagyok elég sikeres; inkább abban kezdek hinni, hogy majd egyszer visszajöhetek, és láthatom, hallhatom, szagolhatom, érezhetem a világot.

Amikor tegnap rozmaringot morzsolgattam, ezt éreztem.
Amikor tegnap levendulát morzsolgattam.
Amikor tegnap diólevelet...
Tujatermést.

Tagadtam, hogy lézetik az idő.

A fiam is ott volt velem, szellő simogatott, és körülölelt a világ.

A galaxisok szerkezete

Sokan gondolják úgy, hogy a világ isten emanációja. Talán Carlos Castaneda is így látta a világot a könyveiben, nem igazán tudom, csak arra emlékszem, hogy használta a szót.
A galaxisok szerkezete erősen alátámasztja az emanáció tanát. Jelenlegi tudásunk szerint, csak sejthetjük, hogy mi van a galaxisok belsejében (hipermasszív fekete lyukak), de hogy ezek pontosan mik, arról csak sejtéseink vannak.

Nagyon úgy tűnhet, hogy ami bent van, az a lényeg, és ami kint, az a kisugárzás. Ami belül van, az az igazi, ami kívül, az csak a kép.

Mint amikor reggel álomittas szemmel nézem a ragyogó ledlámpát a konnektorban. Mintha fényfátyol vonná körül.

Vagy mint amikor párás tükörben látom a villanykörtét.

Van tehát egy közeg (az űr, az idő, a pára, a sötét energia, a sötét anyag stb.), ami elválaszt minket attól a dologtól, ami már olyan nagy léptékű hatással van ránk, hogy észre sem vesszük. (A hangya is a száguldó vonaton azt hiheti, hogy nem száguld, pedig valójában igen.) Ez a közeg ugyanakkor közvetít is felénk információkat (pl. macrolensing), és persze torzít.

Hogy sohasem tudhatjátok biztosan, hogy imáitok meghallgattatnak-e, az éppen olyan, mintha nem tudnátok biztosan, hogy nem hallgattatnak meg. Akkor miért nem imádkoztok?

Sokan mondják, hogy az ima időfecsérlés, szerintem talán méltatás vagy dicsérés is lehet.  

Jelenség, amit láttam

2015 június 6-án, este 10 körül, Kisvárdán, az apósom kertjében ültem, és próbáltam elaltatni a kisfiamat. A nyugati égbolton már lenyugodott a nap, a fénypalást még halványan derengett, és rengeteg csillag volt az égen. Egyszercsak egy felhőszerű képződmény jelent meg a szemem előtt, a messzi távolban, olyan volt, mintha egy galaxis úszott volna északi irányból dél felé. Rengeteg apró csillag volt a felhőben. Ahogy úszott a felhő, egy kis csillag nagyon fényes volt benne, és sokáig látszott, akkor is, amikor a felhő már elenyészett.
A jelenség ahogy úszott, folyamatosan fényesedett, majd halványult, és körülbelül három-négy perc múlva teljesen eltűnt, az apró csillag kivételével, ami még talán egy-két percig derengett, majd fátyollá vált, és még fél óráig látszott.
Nem tudtam senkinek sem szólni, mert a kisfiam nagyon nehezen aludt el az ölemben, és nagyon kellett volna kiabálni, hogy meghallják. Nem tudom, hogy mit láttam.

hatalom/isten/gombatelepek

Hmmm.

Machiavelli megcáfolhatatlan tézise szerint a hatalom gyakorlásához hazudni, lopni és csalni kell. Ez igaz sajnos. Az anarchizmus szimpatikusabb vonulata talán ezért tagadja a hatalmat. Minek is az? A kereszténység meg hírdeti a szeretetet a hatalom ellen, de azt is mondja, hogy vezérlés kell ahhoz, hogy a világi hatalom ne üljön orgiát. Márpedig ül.

Vajon nem Föld nevű bolygó a legbölcsebb?

Vajon nem a Nap nevű csillag minden lokális élet forrása?

És a testvére az Proxima Centauri nevű vörös törpecsillag?

A lokális csillaghalmaz, és a Lokális Buborék? Benne a Gemingával?

Hajlok rá, hogy igen. Az emberek halmaza meg olyan, mint egy gombatelep: a lényeget tekintve mindegy, hogy a szeretet elve, vagy a hatalom elve irányítja; terjeszkedik, a fonalai egyre benövik a bolygót, és más világok felé terjeszkednek. Ilyesmiről írt Lem is a Fiaskó című könyvében.

Szela.  

Mi kell a gonoszsághoz?

- áldozat
- támogatás: megfigyelők, előteremtők, őrködők
- alkalom
- buzdítás
- lelki törés az elkövetőben
- lelki törés az áldozatban
- hogy ismerje a gonosz, hogy a helyzet megoldhatatlan, nem lehet elkerülni
- a gonosz rossz önismerete
- reménytelenség
- a konkrét gonoszság titkossága
- a konkrét eseményt értse a gonosz és az áldozat is
- az általános gonosz jelenség nyilvánossága
- a gonosz jelenséget értse a társadalom
- az áldozat szenvedése
- az áldozat félelme (ez nem feltétlenül szükséges)

N intelme

Nagyon régen, olyan 1999 tájékán N azt mondta nekem, hogy soha nem lehet tudni, hogy hogyan változtatjuk meg a gondolkodásunkat, és nem szabad soha kizárni azt, hogy gyökeresen mást fogunk mondani majd valamikor; ezért nem szabad elvetni a másik ember nézeteit csak azért, mert az nem egyezik a hitünkkel.

Köszönöm ezt N-nek, mert ma is így gondolkodom.

Amikor nekem ezt N mondta, éppen katolikus voltam, vagy inkább annak vallottam magam. Ma már nem vallom magam annak, és arra törekszem, hogy ne is valljak semmit elkeseredetten. Persze valahogy ez is elkeseredés. Fontosabb talán, hogy az önismeret ereje által kell törekednem arra, hogy ne erőltessem a nézeteimet másra. De hol a mérce? A nem "helyes" nézeteket vallókkal mit kell tennem? Mit kell tennem azokkal, akik éppen olyanok most, mint amilyen én voltam, amikor N-nel beszélgettem?

Nem tudom, hogy éppen most mit gondol N.

Asztrológiai anomália

A bolygók árapály jelenséget okoznak a Napban, gigászi anomáliák keletkeznek, amelyek megakasztják a Napban zajló magfúziós folyamatokat, és nukleáris reakciókat keltenek a nap belsejében, aminek következtében flerek és napkitörések villódznak elő.
Ezek a napszelet megbolygatják, a Föld mágneses pólusain keresztül behatolnak a légkörbe az apró ionizált részecskék, és akár a technikai berendezéseinket megbénítják.
Minél nagyobb a bolygók együtt állása, annál nagyobb anomáliák keletkezhetnek.
Butaság tehát abban hinni, hogy a bolygók nem befolyásolják a mindennapi életünket.
Abban pedig még nagyobb butaság nem hinni, hogy a bolygók mekkora szerepet játszottak a földi élet kialakulásában. És persze a Naprendszer egyéb égitestjei.

A Naprendszer körül is van egy buborék, még az Oort felhőkön is túl, ami szervesen a rendszerhez tartozik, és bizonyos pajzsot képez körülöttünk.

Más buborékok is lézetnek, és ezek összeérnek. Másik csillagok is a mi csillagunkhoz nyomódnak.

Nagyobb léptékben pedig ezek a buborékok alkotják a galaxisunkat, a Tejútat. Sok csillag szökne, de nem engedi őkket a Saggitariusból eredő óriás-vonzás, ami annyi gondolkodó elméjét megmozgatta.

Éppen olyan ez, mint a habos víz a fürdőkádban, ha lefolyik a csatornába. Ahol a gyermekeim játszanak.

Ezen kell az álom előtt gondolkodni, hogy ne raboljon el a bányamunka. A csillagvirágokat ki kell húzni az elméből, és gyönyörködni kell benne, és nem lenne szabad az életünkben történt eseményeken, és a hétköznapok gondjain aggódni. Arra ott van a munkahely és az utazás.

Minden emlék

Nagyon fontosnak tartom most, amit most leírok:
1. Minden emléknek illata és íze van.
2. Ez az íz és illat más ízekkel és illatokkal összekeverhetetlen.
3. Az életesemény úgy lesz emlék, hogy íze és illata lesz.
4. Az ízt és az illatot nagyon nehezen, de fel lehet idézni, és akkor szinte újra lehet élni a pillanatot.
5. Ezért az egész testem egyszerre érzékszerv, jegyzetfüzet és jegyzetelő.
6. Vannak másokkal közös emlékeim. Ezeknek a sora és elegye az énem.
7. Ha a sort és elegyet rendezni tudom, boldog ember leszek.
8. Ha boldog ember leszek, nem kell többé írnom.

Okos, szerény