Teremtő képzelet és egybecsengő felfedezés

Nem mélyedtem el a természettudományokban, de minden tudomány esetében bizonyára így van: amit az ember elképzel, és megállapodik a hipotetikus létében, azt előbb-utóbb fel is fedezi. És be is bizonyítja a létét.

A neurotranszmitterekkel így van, az exobolygókkal így van, a fekete lyukakkal így van, az elemi részecskékkel így van, a génekkel így van.

(Úgy tűnik, hogy a meditáció valóban teremtő erejű. Az ima és a meditáció között kevés különbség van. Talán annyi lehet a tanulság, hogy nem rettegve és félve kell imádkozni, hanem jókedvvel és kitárulkozva; nem fenyegetve és önmagunkat előre tolva, hanem békében és önmagunkat a háttérbe szorítva; nem hirdetve és nem megbotránkoztatóan, hanem kételkedve és szelíden. És akkor felfedezzük önmagunkat ott, ahol isten lakik. Ez a méltóság.)

Az egyetemes gonosz

A világ és az emberek istenéi, de a világban rossz dolgok is történnek, és hogyan lehet az, hogy ezt isten engedi? (Teremthet-e isten olyan hegyet, amit nem bír felemelni.) Megengedi, hogy súlyos igazságtalanságok történjenek. Sokan ezért vonják kétségbe isten létét.

A gonoszt lehet szeretni, mert megengedi a bűnt, amit mások rosszalnak. Aki ez esetben rosszal, az a többségi társadalom.

A gonosz tettek miatt pokolra jutunk. A bűncselekmény miatt, lehet, hogy börtönbe kerülünk.

Isten valahogyan jó, de nem nagyon látjuk, a Sátán pedig gonosz, és ezt sem látjuk. Mindkettő jutalmaz és büntet, és hol ezt, hol azt követjük, valamint, hol ennek, hol annak kell engedelmeskednünk.

Ez ellentmondás.

Ezt az ellentmondást éppen a társadalom léte, lényege, szerkezete, jelentése és működése oldja fel.