Nem mélyedtem el a természettudományokban, de minden tudomány esetében bizonyára így van: amit az ember elképzel, és megállapodik a hipotetikus létében, azt előbb-utóbb fel is fedezi. És be is bizonyítja a létét.
A neurotranszmitterekkel így van, az exobolygókkal így van, a fekete lyukakkal így van, az elemi részecskékkel így van, a génekkel így van.
(Úgy tűnik, hogy a meditáció valóban teremtő erejű. Az ima és a meditáció között kevés különbség van. Talán annyi lehet a tanulság, hogy nem rettegve és félve kell imádkozni, hanem jókedvvel és kitárulkozva; nem fenyegetve és önmagunkat előre tolva, hanem békében és önmagunkat a háttérbe szorítva; nem hirdetve és nem megbotránkoztatóan, hanem kételkedve és szelíden. És akkor felfedezzük önmagunkat ott, ahol isten lakik. Ez a méltóság.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése