Ugyanis különbek vagyunk az állatoktól, és ezt érezzük és tudjuk. Abban reménykedünk, hogy a halálunk nem lesz olyan, mint az állatoké, pedig tudjuk, hogy éppen olyan lesz. Erről a tudásról nem akarunk beszélni. Érezzük azt, hogy ez a dolog az emberi méltóság kérdése. Az ember nem méltó olyan halálra, mint az állatok.
Ezért a kollektív identitásunk szabályok, szokások, normák formájában vetítődik ki.
Minden emberből ez sugárzik ki. És vannak közös pontok, vannak nagyobb hatású gondolatok, amelyek annyira elvontak, hogy eltakarják a vehemens félelmet.
E közös pontok köré szövődik isten, amíg a képzetét le nem gombolyítjuk, és kanonizáljuk. Minden közösség kanonizál istenképet. Az ateisták, a cinikusok, a nihilitsák és a fatalisták is. A velejükig gonoszak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése