Visszajönni

1. lecke

Gondoltam valamire,
ki akartam mondani,
nem mondtam ki,
de meg akartam osztani,
de nem osztottam meg,
legalább sugallni akartam,
de a sugallat is bánthat,
ezért a mosoly a legjobb álarc,
mert az van legbelül is,
a mosoly minden sugallat,
a mosoly minden megosztás,
a mosoly minden kimondás,
a mosoly minden gondolat.

2. lecke

Ha más a gondolat, mint a mosoly,
az a halál lehelete, a haláltól való félelem rügye,
nagy, vörös rügy az, párolog, gőzöl és fenyeget,
benne van a női és a férfi test, és minden egyveleg,
még az is, hogy az se vagy, ami azt hiszi magáról, hogy vagy.

3. lecke

És persze a pillanat, az utolsó pillanat, ami meg fog maradni a tudatból,
örökre ott fog lebegni, mert már nincs olyan gondoló, aki lezárhatná,
aki elpakolhatná, aki kimondhatná, aki megoszthatná, aki sugallhatná,
és az álarc is csak tárgy csupán, amit el lehet veszteni,
csakhogy a mosoly az egész testben lakozik, hiába küzd ellene a nyomor és a pusztulás.

4. lecke

Még mindig nem vagyok itt, és soha nem mentem el innen,
még előbb itt voltam, minthogy itt lehettem volna egyáltalán.

5. lecke

Utaljunk vissza a gyöngyökre - ez az utolsó lecke, és mégis ismétlés -,
aki tudja a rejtélyt, annak a rejtély nem rejtély többé, hanem vígasztalás:

Minden döntésed mögött ott van az előző döntésed,
és a döntéseid lánca maga a sorsod, és a tudatod ennek mentén ragyog,
mást az utolsó pillanatban sem választanál, hidd el, és nyomozz!