Nagy szerencséje van, akit gyermekkel áld meg a Legek Legje,
és nagy szerencséje van annak is, aki hallja a gyermeke szuszogását,
és annak is, aki képes arra, hogy a gyermekeket az ágyig kísérje,
mert minden ébren töltött percük maga a felfedezés, és le kell pihenniük,
és annak is, aki végül azt tudja mondani a gyermekeinek, hogy
íme, eljött az éjszaka, és azt tudja kívánni nekik, hogy békét álmodjanak
a nappal forgataga után...
Jó éjszakát!
...és üdvözül az, aki hallja, hogy ezt a gyermeke visszasuttogja neki.
Abban a suttogásban parázslik a jó reménység,
abban a suttogásban dereng a romlatlanság,
abban a suttogásban lebeg a porhanyósság,
abban a suttogásban nem-omladozik a szeretet,
abban a suttogásban bősz-építkezik a simogatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése