2012. április 26., csütörtök

„Atyagatya!”

Ez nyilván egy csak magyarul érthető szójáték, és döbbenetet fejez ki, azonban kifejezhet csodálkozást, csodálatot is. Valami olyat látok, ami a bennem lévő, kellően beágyazott értékekkel nagyon összecseng, avagy azoknak nagyon ellentmond. A gatya szó azonban nem csak alliterál, hanem bizonyos szempontból blaszfém is. A gatya azt rejti, ami mögötte van. Az atya pedig férfi. Ami a férfi gatyájában van. Van ebben a kijelentésben szexus, de van benne székrekedés is. (Remélem, értik, hogy mire gondolok.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése