Ez a kifejezés talán a szerencsére szónak a szinonimája. Valamelyest talán babonás vélekedés is, hiszen a jószerencsénk nem az isten kezében van, hanem inkább evolúciós hátterű, mert a szerencse egyik lényegi eleme a véletlenszerűség, és egy másik lényegi eleme az irracionalitás. A szerencsére szó azonban ebben a viszonylatban gyakran felcserélhető egy olyan szövegkörnyezettel, ami a jogosságra utal. Hála istennek megkapom a pénzt = Szerencsére megkapom a pénzt = azt a jogszabályt még nem törölték el, ami előírja, hogy megkapjam a pénzt. Azaz az isten kifejezés itt is jogi természetű, ami azt jelenti, hogy valamilyen konvenció alapszik, amiben a közösség egyezett meg. Rendkívül bonyolult ezt ilyen módon kifejezésre juttatni, és sokkal egyszerűbb az istent a szánkra venni. Gondoljunk csak bele, hogy micsoda meggyőződés kell ahhoz, hogy az ember valóban kimondja, hogy valamiért hálával tartozik az Istennek. Ez egyébként azt sugallja, hogy az ember alapvetően társas lény, és nem csak társas lény, hanem társfüggő. A társfüggőség egyenes, de maszkolt megfogalmazása a hálistennek. Mondjuk is mindannyian.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése