„Atyaszentúristen!”

Öröklött, mémszerű kifejezés ez. Szimbolikájában benne van a teremtés (atya), az értékesség (szent), és persze maga isten. Ontológiai mélységű kételkedés egy indulatszóban. Persze nem tudatos, inkább érzelmi aláfestése a jelentősebb.